A részről csak annyit, hogy most meg fog jelenni az egyik 1D énekes. De hogy melyik? Az majd kiderül!
Jó olvasást! xx Tina xx
*Felicite szemszöge*
Mi a franc? Hogy a One Direction feloszlott? Az lehetetlen!Azt nem csinálhatták! Nem tehették ezt a Directionerekkel! Juliettel.. VELEM!!!
-Ne aggódj! Megoldom!-csak ennyit mondtam, majd előre néztem, elhatározottan.
Tudtam mit kell tennem! A terv az már meg volt, csak véghez kellene vinni. És azt meg is fogom csinálni! Nem csak azért, mert fontos nekem az az öt idióta, hanem azért mert most több ezer, vagy több millió Directioner szíve tört össze. És ezt fiuk csúnyán meg fogjátok bánni! Nem, nem kell rosszra gondolni, nem fogom megkínozni őket.. azt hiszem. Csak megpróbálom őket a helyes útra téríteni. Mert jó lenne , ha benőne a fejük lágya, és azt tennék ami helyes. Zayn Malik, megkeserülöd azokat a mondatokat! Ezt most megígérem neked!
-Mit akarsz csinálni?-nézett rám barátnőm könnyes szemekkel.
-Majd meglátod. Maradj itt. Mindjárt jövök. -letöröltem könnyeimet, és lementem a földszintre, ahol July anyja épp a konyhában sürgött forgott. -Mrs. Monroe?-hangom kissé remegett.
-Tessék Felicite.
-Tetszik tudni, Angliában él az unokatesóm, és meghívott hozzá a nyárra. És szeretném magammal hívni July-t is. Ha apám is beleegyezik, és ön is , akkor eljöhet ő is?
-Hm.. nem tudom.. ezt még meg kell beszéljük.
-Értem. De.. öm.. sok nevezetes helyet meglátogatnánk, meg múzeumokat és ilyenek!-a hazugság nem bűn, ha jó cél érdekében tesszük.. nem?
-Értem. Hát. miért is ne?!
-Ohh köszönöm Mrs. Monroe!-öleltem át örömömben barátnőm édesanyját, majd visszaszaladtam barátnőmhöz.- Ha rajtam múlik pakolhatsz, mert Londonba megyünk!
-Te szívtál? Lázas vagy? Elvette az eszed ez az egész? Mégis miért mennénk mi Londonba?
-Miért miért?! Vajon miért? A kedvenc bandám széthullott! Csak apával kell megbeszéljem, és mehetünk őket összekovácsolni!
-Te elmebeteg vagy!
-Nem , csak kitaláltam valamit! Amiben segítened kell!
-Én? Oké!-tudtam hogy egyből bele megy.
-Oké. Én most hazamegyek, ráveszem apát, és máris utazhatunk. De még ne nagyon örülj, mert ismered apámat.
-Oké. Hívj ha van valami, oké?
-Meglesz, na szia!-öleltem át, majd lerohantam. Ismét felpattantam kétkerekü járművemre majd irány haza.
Az út gyorsabb volt mint valaha. Izgatottságomban annyira tekertem a bicikli kerekét, hogy majdnem elütött az autó, és kishijján én is majdnem elütöttem egy galambot. Istenem, remélem nem Kevin volt az! Na jó! Viccet félre téve, tényleg siettem. Már messzire láttam nagy házunk tetőjét. Egy reménykedő mosoly volt az arcomon. Járgányomat bevittem a garázsba, majd felszaladtam apám dolgozó szobája elé. Kicsit hezitáltam. Nem mertem bemenni. És ha olyat mond, ami nem fog tetszeni? Nem, biztos pozitív választ fog adni! Ebben biztos vagyok! Ezzel a gondolattal nyugtattam magam. Végül is , öt perc eszmecsere után beléptem.
-Apa.. Beszélnünk kell!-léptem be. Apám az íróasztal mellett ült, és valami lapot bújt. Felemelte a fejét, majd mosolyra húzta száját.
-Tessék kincsem.
-Apa.. Londonban szeretném tölteni a nyarat.
-Londonban? Mégis miért épp Londonban?- ráncolta össze homlokát.
-Apa.. tudod.. nem csak Londonba.. Hanem az Egyesült Királyságba.
-Ezt nem értem lányom. Próbálj meg normálisan beszélni!
-Apa.. a kedvenc bandám feloszlott. És.. nem hagyhatom! Érted? Én azt akarom, hogy ők újra a One Direction legyen. Nélkülük nincs élet. Nélkülük én meghalok! Apa kérlek! -kezdtem el könyörögni.
-Olyan vagy mint anyád!-sóhajtott.-Makacs, akaratos, és mindent meg kap amit kivan.
-Ez igent jelent?-jelent meg arcomon egy reménykedő mosoly.
-Ha annyira akarod!
-Oh apa imádlak!-ugrottam a nyakába, és addig öleltem ameddig csak tudtam.
-Azért még élni akarok!-nevetett, mire elengedtem.
-Oké. És mikor mehetünk?
-Mehettek?-ráncolta össze amúgy is már ráncos homlokát.
-Juliette-t is szeretném vinni. Ugye nem baj?
-Persze, hogy nem. Mondjuk holnap délután? Csak akkor van Londonba repülő.
-Apa, imádlak! Szólok Juliette-nek.
Ezután kirohantam, egyenesen a szobámba. Előkaptam telefonom, majd felhívtam barátnőmet. Elmeséltem neki, hogy holnap délután indulunk is.
Másnap reggel kiválasztottam azokat a ruhákat, amelyeket magammal viszek. Ez többé kevésbé sikerült is. Ezután ebédeltem, majd elmentünk Julyért. Ezután vissza hozzánk, be az autóba, és irány a repülőtér.
*-* másnap délután*-*
Tegnap este sikeresen berendezkedtünk a szállodánkba. Friss levegőre volt szükségem, és ezért kimentem. Fülesembe beraktam az Up All Night albumot, majd sétálni kezdtem. Tudtam, hogy nagy őrültség az amit tenni fogok, de nem érdekelt. Nem magamért csinálom. Vagyis nem csak magam miatt. Hanem több ezer ember miatt. És ha ehhez az kell, hogy megkeressem őket, és beszéljek a fejükkel, akkor az lesz! Ha törik, ha szakad, beszélek a fejükkel, és rábeszélem őket, hogy próbálják meg újra. Nem adhatják fel ilyen könnyen! Ennyit érhetett nekik a banda? A 4 közös év? Már már olyanok voltak, mint egy nagy család! És így feladják? Ennyire idióták lennének? Jó, ahhoz nincs kétség, hogy idióták, hisz annyi minden baromságot csináltak, hogy ha az ember nem tudná, hogy kik is ők, azt hinnék, hogy egy elmegyógyintézetből hozták ki őket. De nem.. ők így tökéletesek. Idiótán, perverzen , hülyén és még sorolhatnám jövő Karácsonyig .
Egy parkba érkeztem. Csak sétáltam a macskaköves járdán, amikor egy biciklis.. majdhogynem elütött.
-Mivan ember, nem látsz a szemedtől?-förmedtem rá.
-Bocsi. Nem volt szándékos! -Szállt le a biciklijéről , majd segített felállni.
Arcát egy fekete napszemüveg védte. Szőke haja enyhén össze volt kócolódva. Miért olyan ismerős nekem? Végigmértem kinézetét, majd a biciklijére pillantottam. Egy Nando's-os zacsi volt a bicikli kormányán... Ez nem lehet igaz!
-Niall te vagy az?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése