▲04.rész▲

Szziiasztok! Hát hol is kezdjem? Imádlak titeket! Köszönöm mindhárom kommentet! A vigyor már tiz perce az arcomon van, és senki sem vakarhatja le rólam. Köszönöm a pipákat. És a No!-pipát is megértem. Igyekszem, hogy ez többé ne forduljon elő.  
És most akkor... jó olvasást <3 :3 
Tina xx



Hezitáltam. Rossz előérzetem van. De felvettem.
-Haló?
-Ha még élni akarsz, akkor most azonnal felejtsd el a kis terved!-ezzel kinyomta.

Kiesett a mobil a kezemből. Testem elkezdett reszketni.. Tudtam, hogy valami , vagy valaki meg fogja akadályozni tervem.. de nem gondoltam, hogy ilyen hamar.
-Mi a baj?-Niall rekedtes hangját tisztán hallottam. Pedig nem éreztem magam valami pompásan. Kicsit szédültem, és kezdtem homályosan is látni.-Hozok vizet!
Felpattant mellőlem és elment a szomszéd helységben. Tudtam! Sőt biztos voltam benne, hogy valami az utamat fogja állni. Hisz, miért tudna valami jót is véghez vinni Felicite? Valaki ezt is el kell rontsa!  Egyszer az életben sikerülne valami! De nem...  Valaki el kell rontsa.
-Tessék!-adta át a poharat, amiben hideg víz volt. Miután megittam, látásom kezdett normálissá válni, és már nem is szédültem.
-Köszönöm!
-Ki volt az? És mit mondott?
-Nem tudom ki volt. És azt mondta, hogy ha nem hagyom abba azt, amit kitaláltam, megöl...-hangom elcsuklott. Sós könnyeim égetni kezdték arcomat.
-Ne sírj!-jött közelebb, és szorosan magához ölelt.
Jól esett a közelsége. Bár egy kicsit furcsálltam is. De nem érdekelt. A lényeg, hogy valakit átölelhettem. Ami jól esett ebben a percben.
-Hazaviszel?-töröltem le könnyeimet arcomról.
-Nem maradsz itt? Késő van!
Kijelentésére kinéztem az ablakon. Tényleg sötét volt.  Féltem is, hisz csak tegnap jöttem a városba. Így beleegyeztem. Kaptam Nialltől egy pólót , majd a fürdőnek kialakított helységben átvettem . Ezután visszamentem. Niall a kanapén ült.
-Éhes vagy?-kérdezte egy kissé kaján vigyorral.
-Ez remélem kijelentésnek szántad!-mosolyogtam.
-Mit kérsz?-állt fel , majd telefonja után nyúlt.- Rendeljek Pizzát?
-Ha akarsz?!
-Oké, akkor rendelek!
 Egy elégedett mosoly kúszott arcomra. Nem csalódtam a szösziben. Mindig is szerette a hasát. Ha most, este tízkor, nem rendelt volna kaját, akkor még furcsálltam volna .


Reggel kipihenten ébredtem a szőkeség ágyában.  Felültem, majd a kanapéra pillantottam. A szőkeség még mindig álomországban járt. Elvettem  tegnapi ruháimat, majd bementem a fürdőbe. Tükörbe néztem. De bár ne tettem volna! Szerintem, még Szörnyella DeFrász is megirigyelhetne, olyan a kinézetem.  Megpróbáltam emberi alakot ölteni. Ló farokba kötöttem hosszú , szőke hajam,  felvettem a tegnapi ruhámat, majd kimentem. Niall fel volt ülve a kanapén, s szemét dörzsölve megpróbált rám nézni. De az álmosság győzött felette, és erőtlenül visszadobta magát az ágyra.
-Semmi kedvem felkelni!-dörzsölte meg ismét szemét.
-Elhiszem. De muszáj lesz!-nevettem, majd kezénél fogva , felhúztam.
-Van már terved?-kérdezte.
-Ami azt illeti, az este sikerült gondolkoznom.
-Ezek szerint kényelmetlen volt az ágy?
-Dehogy.. Csak nem tudtam elaludni.
-Elmondod mit találtál ki?
-Persze.-s lehuppantam mellé.- Úgy terveztem, hogy én és a barátnőm July , beszélünk mind ötötök fejével. Ez biztos, hogy nem sikerül, de azért próba szerencse, nem?  Te... benne lennél? Azért megérteném, ha nem, de azért.. jó lenne..
-Felicite... tudod , igazából, nem is annyira haragszom rájuk. Ez amolyan düh kitörés volt. Szóval, bármit kérhetsz, mert segítek!
-Komolyan mondod?
-A legkomolyabban!
Ahogy ezeket a szavakat kimondta, szorosan megöleltem. Annyira aranyos! Nem hogy kidobna,  mivel én egy  őrült rajongó vagyok! De nem, ő megengedte, hogy nála aludjak. És ez számomra fontos...
-Niall.. mondhatok valamit?
-Persze Felicite.
-Csak azt szeretném mondani, hogy ha sikerül a tervem, remélem emlékezni fogsz arra a hülye lányra, aki megmentette a banda életét. Ígérd meg, hogy egyszer majd eljösztök Párizsba! -mondtam annyira komolyan, amennyire csak tudtam. Sós könnyeim ismét utat törtek maguknak. Nem tudtam abba hagyni a sírást.
-Ezt megígérem! Ha sikerül, ha nem, Párizsban találkozni fogunk! -ölelt át szorosan.
-Köszönöm!
-Ez csak természetes!
Ekkor hirtelen csapódott az ajtó. Megijedtem... Ki lehet az? Niall felállt mellőlem, majd kiment... Féltettem. Nagyon is. És ha az aki telefonált? Ha az, akkor baromi nagy bajban vagyunk...