▲07.rész▲

Sziasztok. Meg is érkezett a következő rész. Remélem most sem okozok csalódást! Örülök a 2 feliratkozónak, és a 3 kommentnek , valamint a pipáknak is. Olyan jó érzés, ha valakiknek tetszik az írásom.
Remélem tetszeni fog ez a rész /eztmárelmondtam/
Jó olvasást!
u.i. a mozgóképet azért raktam e, mivel a későbbiekben lesz szó Niall -smnadshgf- kék szeméről.*-*
u.u.i. remélem nem okozok csalódást
u.u.u.i. a fejléc új, de sztem nem jó.. de remélem tetszik *-*





-Merre járt a göndörke? - kérdezte Niall bosszúsan. Szemei mintha szikrákat szórnának. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem félni a szöszitől..
-Dolgom volt. Na hogy döntöttél? -tért a lényegre.
-Úgy döntöttem, hogy... hogy megcsináljuk!-sóhajtottam.
A két fiú felemelte fejét, majd kérdően néztek rám. Nem hittek nekem.  Mondjuk abban a helyzetben, amiben voltam, kérdéses hogy hinnének.
-Komolyan mondtam!-mosolyogtam.
-Tényleg nem viccelsz?-nézett rám komolyan Niall.
-Miért tenném?
-És a barátnőd nem fontos? Ha folytatod, akkor meghalhat!-folytatta Harry.
- Juliette egy erős lány, és az a banda , aki elrabolta, nem ölheti meg, mert akkor gyilkosságért irány a börtön. Ez az én szerény véleményem. -hadartam el nekik.
-Akkor minden rendben. Igaz?-kérdezte Niall.
-Persze!
-Na gyere ide!-mondta Harry, majd szorosan megölelt. Niall is csatlakozott ebbe a nagy ölelkezésbe. Úgy pár perc elteltével szétváltunk.
-Most mi lesz? -kérdeztem.
-Kell beszélni a többiekkel. -ajánlotta Niall.
-Miért is ne! De kivel?! És ki?
-Szerintem Felicite te kéne beszélj velük, mivel minket tuti, hogy utálnak, és nem fognak velünk szóba állni. -magyarázta Harry.
-Igazad van Hazza. És ha velem sem?
-Veled biztos. Csak nem kell elmondd, hogy ismersz minket, vagy a terved . De még azt sem, hogy Directioner  vagy. - sorolta Niall.
-Értem.  De mégis, hogy kezdjem? Szerintem.. nem én vagyok ide a megfelelő ember... -hangom elvékonyodott, s fejemet is lehajtottam.
-Te buta! Miért gondolsz ilyenekre?- ragadta meg a vállam, s mélyen a szemeimbe nézett Te vagy a legtökéletesebb személy ide! Egy lány, aki idáig , úgymond nem is létezett, gondolt egyet , s feljött ide Londonba, hogy összerakja a kedvenc bandáját. A semmiből kezdted. És ezt csodálom benned. Hogy megkapod azt , amit akarsz. Velem hogy találkoztál? Emlékszel?-bólintottam.- Majdnem elütöttetek. -egy aprócska mosoly kúszott a szájára.- És én ennek örülök. Ha nem ütöttetek volna el, akkor most nem itt tartanánk. Ketten már megvagyunk győzve! Még három személyt kell meggyőzz, és sikerülni fog a terved. Érted ezt? Összerakod a bandát! Ha ez sikerül, akkor büszke lehetsz magadra!

Ezekben a mondatokban éreztem valamit. Valami különös érzés kerített hatalmába. Valamit akarhat mondani ezekkel a mondatokkal. Van valami háttere. De mi? Mit gondolhat Niall, ezek mellett? Valamit titkolhat. Valami rosszat... És, amilyennek ismerem magam, ki fogom ezt deríteni. De.. van egy olyan sejtésem, hogy nem kéne.
-Köszönöm Niall!-mosolyogtam, majd szorosan átöleltem.
-Alap Felicite!-suttogta fülembe.

A napot elbeszélgettük azzal, hogy hogyan is beszéljem rá a többi srácok. Elmondtak olyan dolgokat, amiket nem tudtam, és amik segítségével megpuhíthatom a srácokat. Továbbá azt is, hogy kihez menjek elsőnek. Liamre esett a választás. Harry azt ajánlotta, hogy először Dani-val beszéljek. Kitaláltuk azt, hogy ha Danielle is benne van, akkor "beköltözök" hozzájuk. Egyik nap Danielle magunkra hagy, és akkor fogok beszélni Liammel. Ha ez mégsem sikerül, akkor Danielle is besegít, ha benne van ebben. Az ötletet jónak is találtam, csak féltem. Nagyon féltem. És ha csődöt mondok? Ha megbukok az első próbálkozásnál? Az nem történhet meg! Meg tudom csinálni!  Ezzel biztatom magam. Ha mégsem sikerülne, akkor...

-Srácok, mennem kell!-állt fel a földről Harry.
-Hova?-kérdezte Niall.
-Dolgom van!-Ezzel felhúzta a cipőjét, felvette a kabátját, majd elment.

Felvont szemöldökkel néztem a mellettem ülő szöszire. Ő sem értette. Amióta ismerem Hazzat, azóta nem ilyen. Jó oké, csak most ismertem meg, de akkor is. Eddig is ismertem , ha úgy vesszük, hisz mindig is rajongtam a One Directionert . Ismertem Harry fóbiáit, és tudtam minden lépéséről. Csak az érzéseit nem ismertem. Ezt mindig is bántam.  Hisz, én olyan vagyok, hogy nem csak a külső alapján szeretem meg az embereket. De, a 1D-t megszerettem, anélkül, hogy ismerném az érzéseiket. És ez baj. De.. most, hogy itt vagyok Londonba, Niall mellett, úgy gondolom, hogy megfogom őket ismerni.

-Rendeljek Pizzát?-kérdezte a szöszi csillogó szemekkel. Hogyan lehet azoknak a kék szemeknek ellenállni? Sehogy!
-Rendelj csak.-hagytam rá.

10 perc múlva csengettek, Niall nyitott ajtót. Pár másodperc múlva két doboz Pizzával tért vissza. Egy elégedett mosoly kúszott az arcomra. Leültünk ismét a földre, majd megettük. Fura érzésem van, ha rá nézek. De miért? Miért repkednek pillangók a gyomromban?! Nem ! Erre nem gondolhatok! Hisz nem emiatt vagyok itt! Nem.. nem tetszhet nekem Niall! Jó, ez már késő gondolat, hisz igazából, mindig is Niall volt a szimpatikus a bandából... De nem! Felicite ezt a gondolatot most azonnal felejtsd el!

Niall telefonja zavarta meg nagy gondolkodásomat. Kivette zsebéből a készüléket, majd felvette.
-Haló?Harry te vagy az?-szünet. Elmotyogtam neki egy "hangositsdki"-t, majd megtette azt.
-E.. elraboltak....