▲09.rész▲

Bonne Nuit :3 Szép estét mindenkinek.. itt is a 9. rész :3 Remélem tetszeni fog...
A részről csak annyit, hogy vannak benne elég vicces jelenetek is. 
<3 jó olvasást <3 




Nem értettem miről beszélgettek. Niall mit titkolhat? És miért hozott el? Hisz utál. Ott kellett volna hagyjon a francban.  Nem?
-N..Niall... M..Miért hoztál ide? És..Mit titkolsz?
Értetlenül állt, megvakarta tarkóját, majd egy egy pillantást vetett rám, de amikor észrevette, hogy őt figyelem, hirtelen a padlóra tette tekintetét.
-Niall .. válaszolj! -mondtam, s megpróbáltam felállni, ami többé kevésbé sikerült is. Csak egy kis hiba csúszott a számításaimba. Az, hogy kb. 3 órája összevertek, és tele vagyok kék-zöld foltokkal.
-Ne.. ne erőlködj! Segítek! Gyere! -ragadta meg karom, majd visszasegített az ágyba.
-Niall.. eressz el!-téptem ki karom, a kezéből.
-Mi a baj?-nézett rám értetlenül.
-Niall, mondd el mit titkolsz! És miért hoztál ide? Hisz megmondtad, nem érdekel sem a banda, sem én.. Akkor meg?
-Felicite, nem rád tartozik. Amúgy meg, azért hoztalak ide, mert ... a barátod vagyok, nem? És a barátok megvédik egymást, és kiállnak egymásért nem?-vonta fel szemöldökét.
Az elmondottakban vannak igaz kijelentések. Talán... Egy kevés igazság van benne. De.. nemrég azt vágta a fejemhez, hogy utál. Persze , csak más szavakkal, de akkor is. Tisztán és érthetően hallottam, ahogy kimondta azokat a szavakat.
-Niall.. Ha a barátodnak tartasz, akkor mondd el ! Kérlek! -néztem rá, olyan komolyan, amelyikre csak tudtam.
-Felicite, majd elmondom, ha eljön az ideje. Rendben?Bízz bennem!-nézett mélyen szemembe . Tudtam, hogy igazat mondd. Biztos voltam benne, hogy egyszer el fogja mondani. Csak az nem most lesz.. Hanem a jövőben.



*-* 3 nap után *-*
-Na jó. Rendben. Itt vannak a vonat jegyek. Beszállás. -lobogtatta meg a kezében a két kék vonat jegyet.
-Idióta, még elrepülnek!-nevettem majd elvettem a sajátomat.
-Nem fognak. Remélhetőleg.- biccentett az ő jegye felé, ami még mindig magason volt a a kezében.
-Na gyere. Inkább menjünk.

Miután felszálltunk, egy kedves fiatal hölgy jött a segítségünkre, aki megmutatta a "szállásunkat" . Mindent kipakoltunk, s saját kedvünkre helyeztünk.
-Wolverhampton nincs is messze. Holnap délutánra ott is vagyunk. -csukta be az ajtót Niall.
-Hát igen. De... Biztos, hogy bele fognak menni? 
-Liam biztos bele megy. 
-És Hazz? Vele mi lehet? Vajon él még? Istenem.-borultam vállára. Kezét végigsimította hátamon, nyugtatásképp.
-Fely, biztos, hogy életben van. Harry erős , és kibírja. Megfogjuk találni. Ígérem.-suttogta fülembe.
Kételkedtem szavaiba. Hisz azt sem tudjuk, hogy él-e vagy sem. De valahol, legmélyen tudtam , hogy igazat mond. Még ha nehéz is elhinnem. 
-Oké Niall. Most nem kéne sírnunk, igaz? -nevettem el magam, majd megtöröltem nedves arcomat. 
-Hát nem kéne. De mégis azt tesszük.
-Teszem. Csak én bőgök, te meg elviselsz engem. 
-Ez nem igaz. Ha kell , én is bőgök veled együtt! -nézett rám komolyan.
-Jó oké. Nem bőgök. Csak ne nézz így rám... Oké? -nevettem el magam.
-Oké. Nem fogok.... De.. öm.. Fely...
-Igen, Niall.
-Mondanom kell valamit.
-Akkor mondjad...
-Fogalmam sincs, hogy hogyan is kezdjem...-vakarta meg tarkóját.
-Bökd már ki!
Szívem a torkomban dobogott. Nem , Felicite, nem gondolhatsz arra. Hiszen  ő sztár, te meg egy városi lány vagy, a millióból. Lehetetlen... Nem, biztos mást akar mondani.... De legbelül arra vágyom, hogy mást mondjon...
-Felicite.. én.. azt hiszem, hogy..éhes vagyok!
Amint kimondta nekem ott végem volt. Hátradobtam magam az ágynak kialakított.. valamin, majd elkezdtem röhögni. Megtöröltem a nevetésnek köszönhetően könnyes szemeimet, majd Niallre néztem. Az arc kifejezése az felülmúlhatatlan volt.
-Most mi van?
-Te egy idióta vagy! Na meg persze éhes. Gyere. Menjünk, és tömjük meg a hasunkat. -dobtam fel magam.
-Zene füleimnek.-nyitotta ki előttem az ajtót, majd átmentünk az étkező kocsiba.
Rendeltünk egy ebédet, amit el is fogyasztottunk. Közben, pedig Niall hülye figurákat formázott a kenyérből, és a felvágottakból...


Miután befejeztük a normális étkezést, felálltunk, és megindultunk a kocsink felé, amikor a vonat egy hatalmasat fékezett . Összevissza esett minden és mindenki. A tányérok millió plusz egy darabra törtek. Én Niallre estem (Micsoda mázli), aki sikeresen megtartott.
-Mi a jó ég?! -motyogta.
-Nem tudom. Gyere!-álltam fel, majd segítettem neki is .
-Mindenki fogja be a száját!-jött elő három maszkos ember, kezükben fegyverek.
-Ott vannak!-mutatott az egyik felénk.
-Kicsi Felicite, nem meg mondtam, hogy hagyd abba ezt az egészet?!-jött az egyik hozzám, majd a torkomnál fogva a vagon falához taszított....