▲11.rész▲

Szzziiiasztoooooooook! Hogy vagytok? Kicsi késéssel, de itt az új rész! Remélem tetszeni fog!
u.i. azt hiszem lehet készülni a temetésemre, mert Viki megöl ;) :D

-Chaty... Chaty Sawyer! Hogy én erre nem gondoltam?!-kiáltottam fel, mire Niall lefékezett, és lehúzódott az út szélére.
-Az meg kicsoda?
-Az aki megkeserítette az életem. Aki miatt vagyok olyan flegma, aki miatt én voltam a suli legcikisebb lánya. Aki miatt fogyóztam, mert olyan akartam lenni mint ő. -sütöttem le szemeimet.
-Értem... Sajnálom.. És gondolod, hogy..?
-Ő képes lenne arra, hogy tönkretegye azokat akiket szeretek! Szóval igen!
Niall hirtelen fékezett, majd megállt. Összeráncolt szemöldökkel néztem ki az autóból. Belekerültünk egy dugóba. Hát ez fantasztikus!
-A rohadt életbe! Miért?-dőlt hátra idegesen Niall .
-Oké , Niall nyugodj le. Nincs semmi baj. Ez csak egy hosszú sor. Egy NAGYON hosszú sor.-túrtam hajamba. -Ekkora nagy "szerencsét" .
-Mindig jókor kap el.

Nagyjából fél óra múlva megindult a sor, így Niall beindította az autót, és elindultunk. Egy városba értünk, s bementünk egy szupermárketbe , vásároltunk az útra egy kevés kaját, helyesbítek rengetek kaját, majd tovább álltunk. Útközben csak tömtük magunkban a chipseket, meg a kisebb nagyobb pék süteményeket.
Néha csak úgy magam elé meredtem, és csak gondolkoztam.  Milyen jó lett volna,  hogy ha nem itt, és nem most találkoztam volna vele?! Akkor, nem úgy tekintene rám, mint egy "őrült Directioner, akinek a nagy álma, hogy összehozza a bandát " . Szép álom. Csak az a baj, hogy ilyenkor ébredek rá, hogy reménytelen, hogy ő, meg én...
-Felicite, itt vagy? -hangja csengett a fülemben, és mosolyra késztetett.
-Persze, csak gondolkodom.
-És min?
Most légy okos Felicite! Nem mondhatod el neki! Hazudnod kell, ami fájdalmas lesz!
-Az egész helyzeten.
-Értem.

Próbáltam mosolyogni, de sehogy sem ment. Hogy tudtam neki hazudni? Épp neki! Sőt a szemébe! Abba a gyönyörű tengerkék szemeibe! Felicite te teljesen megbuggyantál! Miért? Miért kellett neked megtetszedjen egy olyan srác, aki sosem lehet a tied? Mert te nem vagy olyan, mint ő!

-Ezt nem hiszem el! A rohadt életbe! -túrt szőke hajába.
-Mi történt?-néztem rá aggódóan.
-Nem tudom. Azt hiszem defektet kaptunk!
-Na ne! Ez csak vicc, igaz?
-Nem hinném!-kiszállt az autóból, majd egy káromkodás hagyta el a száját.- Ezt nem hiszem el!
-Oké , Niall nyugi! Hívjunk egy szerelőt. Amúgy is, mindjárt beérünk a városba.
-Igaz. Akkor, felhívok egy szerelőt.

Előkapta zsebéből a mobilt, majd elkezdte tárcsázni a számot.
-Haló? Igen... jöjjenek az A4-re. Igen. Egy fekete BMW az út szélén. Biztos megkapják... Öt perc? Rendben. Viszlát!-majd lerakta. -Mindjárt itt vannak.
-Ekkora "mázlisták" csakis  mi lehetünk. -mondtam ironikusan.
Beültünk az autóba, majd vártunk. És fél óra eltelt. Öt perc... na persze.... Egy óra múlva megérkezett az autó szerelő, majd megnézte a gumit.
-Ezzel nincs semmi baj.
-Akkor meg mi lehet a gond?-kérdezte Niall.
-Megnézem a motort.... Itt egy alkatrész tönkre ment. El tudnám végezni de nem itt, és nem gyorsan. Ha bemennénk a városba, akkor ott el tudnám intézni, és holnapra meg is lenne.
-Holnapra?-kerekedett ki a szemem.
-Kisasszony, ez nem megy könnyen.
-Akkor bemegyünk a városba. -sóhajtott Niall.
-De...
-Nincs más választásunk.
-Igaz.-sütöttem le szemeimet, majd beültem az autó szerelő autójába. Niall és a szerelő feltolták az autót az utánfutóra , majd ők is beültek mellém, és elhajtottunk.

A söför kirakott egy hotelnél, majd elmagyarázta, hogy hol is van a műhelye , majd elhajtott. Niall a recepciónál kivett egy szobát, majd felmentünk a nekünk szánt szobába.
Mikor kinyitottuk az ajtót, akkor az állam egy hatalmasat koppant... Ó a rohadt életbe.
-Ez csak vicc, igaz?-néztem a mellettem álló szöszire.
-Azt mondta  a recepciós, hogy csak ez az egy szabad szoba.
-Hát... rendben...-fújtam ki a levegőt...
-Menj lemosdani, én addig hozok valami kaját.
-Rendben.

Hallgattam Niallre, előszedtem a szekrényből egy törülközőt, majd bementem fürödni. Néhány perc múlva, már a Forró víz égetni kezdte hideg, fehér bőrömet. Éreztem, ahogy a gondok egy pillanati elhagyják testem, s már hopp! el is tűntek. Csak az a baj, hogy ez addig tart, ameddig a zuhany alatt vagyok. Ha kiszállok onnan, egy csapásra minden gond, bú, baj visszatér.
Kiszálltam a zuhanyzóból, majd megtörölköztem. A táskámból, amit magunkkal hoztunk, elővettem a pizsamámat, s felvettem azt.
Az ajtó csapódott. Ezek szerint megérkezett Niall. Lenyomtam a kilincset, majd kimentem a szobába. Niall egy aprócska mosolyt küldött felém, majd leült az ágyra. Leültem mellé, majd elengedve magam hátraestem az ágyon.
-Felicite..
-Igen Niall...
-Mondhatok valamit?
-Már eddig is mondtál valamit, de mondjad. -nevettem.
Hirtelen fölém kerekedett, s homlokát az enyémhez döntötte...
-Ni...Niall..