▲20.rész▲

Sziasztok. Új résszel jöttem, nem is akárkiknek a szemszögéből. Kicsit kusza lett, de ez lesz a legjobb . Az utolsó szemszögben rájöhettek egy kicsit a végére is, ami remélem nem most lesz. De ezt már le akartam írni, mert ha nem, talán el is felejtem. Köszönöm szépen a rengeteg kommentet, és a sok díjat... Hát igen, több időt töltöttem a díjak oldalon, mint amennyit itt, ennek a résznek az oldalán .Rettentően hálás vagyok, és remélem még lesznek ilyenek. 

Kellemes olvasást!^^

Tina xx

* Niall Horan *
*Egy nappal korábban, Felicite eltűnésekor*
Lépteimet megsokszoroztam, s siettem vissza Felicite termébe. Már egy órája, hogy elment , és azóta nem tért vissza . Nem igaz! Rossz előérzetem van.
Az ajtóhoz érve, remegő kézzel lenyomtam a kilincset. A szobámban sötét volt,  így felkapcsoltam a villanyt. Senki nincs itt. Ezt nem hiszem el! Bicegve elindultam a recepcióhoz, ahol megláttam Felicite orvosát.
- Doktor úr, kérem, mondja meg hol van Miss. Hood. Pár perce ment el. Miért?
- M..Mi van? És mégis hova ment? És miért?
- Hát az állapota oly annyira jó volt, hogy elengedtük.
- Értem. Köszönöm. - a doktor válaszát már nem annyira hallottam, bár megmondom őszintén kurvára nem érdekelt.
Elment, egyedül! Ez , ami felfoghatatlan!
Kiértem a garázsba, ahol egy fekete autó elhaladt előttem. Az ablakok sötétítettek voltak, így nem láttam , hogy ki ül benne.  Miután elhaladt előttem, körbenéztem, de semmi. Senki nem volt itt. Minden ki volt halva. Eltűnt, és fogalmam sincs, hogy hova.
Bűntudattal, visszafelé baktattam Dani szobájába. Szegény lány. Sőt, szegény Liam. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak ezután. Nem mondhatom el Daninak, hogy Felicite eltűnt, mert csak jobban felzaklatná magát, ami nem tenne jót az egészségének.
Szobámba érve Zaynnel találtam szembe magam, aki amikor meglátta a fancsali képemet, kérdően nézett rám .
- Mi történt?
- Elment. - válaszom egyszerű volt.  Ha beindul Mr. Malik és a kérdés mániája , akkor nincs mit tenni. Inkább  elmondok neki mindent, minthogy elviseljem a millió plusz egy kérdéseit. - Felicite eltűnt. Nem tudom, hogy mikor és hogy hogyan, de nagy a valószinüsége annak, hogy egyedül akarja végigvinni ezt az egészet. Talán kitalált valami újat, vagy fogalmam sincs, de elment.
- Értem. Meséltél arról a Mr. Stevenson-ról, vagy kiről. Ő talán tud valamit. - tanácsolta.
- Igazad van. Felhívom. - s elvettem a telefonom. A névjegyzékben keresgélni kezdtem a számot de sehol sem kaptam. - Mi a ..? Hol van a szám? - néztem át ismét a névjegyzéket, de még mindig semmi.
- Nem lehet, hogy kitörölted?
- Nem, biztos vagyok benne, hogy meg volt még az este.
Véletlenül bementem az üzenetekbe, s megpillantottam egy vázlat üzenetet. Nem emlékszem, hogy nem küldtem volna el egy üzenetet, így megnéztem.
Kedves, Drága Niall. 
Igen leléptem, egy puszi nélkül is , de megvan rá az okom. Egyedül találtam ki ezt az egészet, és már több , mint rengeteg embernek okoztam fájdalmat. Sajnálom, hogy ebből az üzenetből kell megtudjad, de így a legjobb. Nem szeretném, ha utánam jönnél, azt sem, ha tennél valami olyat ami káros a szervezetedre. Örülök, hogy megismertelek, vagyis talán túl jól megismertelek. Ügyelj Danira, és kívánok neki minden jót.  Remélem még találkozunk!

Felicite xx

Arcomon a döbbenet vette át az uralmat. Mi az ,  hogy elment? És miért nem várt meg? Tudom, hogy egyedül nincs esélye.  Még ha lenne, aki segítene rajta, az a Chaty egy elmebeteg nő személy, aki mindenre képes. Még arra is, hogy megölje őt. Amit én nehezen élnék túl. És most, hogy nincs meg Mr. Stevenson száma, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. 

- Hé, haver, minden oké?- törte meg a  csendet Zayn. 

- Persze, minden. Remélem. 

- Kérem, Mr . Malik távozzon. El kell végeznünk Niall-en egy pár vizsgálatot. -jelent meg egy húszas éveiben járó fiatal hölgy. 

- Öhm Természetesen. - Biccentett Zayn. - Niall Daninál leszek. -ezzel kiment.

- Elnézést, kisasszony. Tudom, nem az én dolgom, sőt egyáltalán nem értek hozzá, de a reggel is volt egy vizsgálat. Minek kell itt még egy? 

- A doktor úr javasolta. Pár perc az egész, kérem Mr. Horan feküdjön le az ágyába. - mosolygott rám.

- Értem. Akkor csinálja. - sóhajtottam, majd felfeküdtem az ágyra. 

A kezemet hozzákötötte az ágyhoz, úgy ahogy a lábam is. Ez... ez mit csinál? Homlokomat összeráncolva figyeltem rá.

- Ne aggódjon uram, csak elővigyázattosság. -mosolyodott rám.

-Ha maga mondja. -forgattam szemeimet.

A kis hölgy megállt az ágyam mellett, mivel egy állványon voltak az injekciós tűk,  valamint az infúzió. 

A fiatal doktor nőnek egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Miért van nekem ismét rossz előérzetem?

- Végre. Egy szúrás, és már azt sem tudod ki vagy. -jelentette ki diadalittasan.  Mi a ..?

- Ki maga? - kérdeztem, közben szabadulni próbáltam, de nem ment. 

- Hogy ki vagyok? Még nem jöttél rá? A kis Felicite biztos sokat mesélt már rólam. - nevette el magát.

-Chaty? -kerekedett el a szemed.

Testem lazulni kezdett, erőm nem volt, hogy feszengjek. 

- Te.. -kezdtem volna bele, de már nem tudtam befejezni.  Szemeim lecsukódtak, s már csak a feketét láttam. Minden sötét volt, nem éreztem semmit... 

*Perrie Edwards*

- Oké, Dani. Értem a terved, de TERHES vagy. -  emeltem ki a "terhes" szót. 

- De Pezz. Ez így nem jó. Tudom mire képes Felicite, mert Niall sokat mesélt róla. Egyedül neki nem menne, Niall pedig, mint látod, eléggé gyenge,  és Zayn-nek meg jó lenne, ha nem esne baja, mivel ő az egyetlen épeszű azok közül, akik itt maradtak. - magyarázta. 

- De Dani. Nem mehetsz oda, és nem szerezhetsz fegyvert, csak törvényesen. Oda pedig engedély kell kitudja honnan, és hogy mennyi. 

- Perrie, kérlek. Ez az egyetlen megoldás. Nekik kell egy B terv, és szerintem erre nem gondoltak. És ha csak utánunk megyünk, titokban, akkor még be is válhat. Főleg akkor, ha  már a reményt is elveszítették. 

- Danielle, én nem is tudom.. Vajon jó ötlet ez? 

-Igen, Perrie biztos vagyok benne. -erősködött. Szemeiben láttam az akaraterőt. Tényleg tudja,hogy mit beszél. 

Az ajtó hirtelen csapódott,majd Zayn kétségbe esett arcával találtuk szembe magunkat. 

-M..mi történt? -dadogtam, s gyorsan mellé álltam, s magamhoz öleltem. 

Néhány másodperc után eltolt magától, majd becsukta az ajtót.

- N..Niallt elrabolták...