▲03 rész▲

*Felicite szemszöge*

Végigmértem kinézetét, majd a biciklijére pillantottam. Egy Nando's-os zacsi volt a bicikli kormányán... Eznem lehet igaz!

-Niall te vagy az?-a srác meredten nézett rám. Egy már másodpercig meg sem szólalt. Tudtam, hogy elakart menni.- Ne.. kérlek. Maradj!
-Miért? Te is egy őrült rajongó vagy, mint a többi! Miért állnák meg? - hangja dühös volt, és feszült. Egy meggondolótlan ötlettel, végigsimítottam kezem vállán.
-Nem vagyok őrült rajongó. Csak kíváncsi, makacs, és elszánt.  Szóval.. kérlek Niall, beszéljük ezt meg...
-Más választásom van?
-Nincs. -válaszoltam neki hamar.
-Akkor gyere!-mutatott biciklije hátsó ülésére. Felpattantam , majd elkezdett tekerni.
-Nehéz vagyok?-kérdeztem kissé félve.
-Nem.-szűkszavúan válaszolt. Biztos vagyok benne, hogy nem akarja ezt a beszélgetést. De vajon miért nem? Mit titkolhat? És miért titkolja? Muszáj kiderítenem! Még ma! Nem tudom úgy álomra hajtani a fejem, hogy meg ne tudjam, miért ilyen.. ideges...
London külvárosába értünk. Azt hiszem... Még mentünk egy darabig, majd megálltunk. Sikeresen leszálltam a kényelmesnek nem mondható hátsó ülésről, majd felmértem a "terepet" . Egy elhagyatott helyen voltunk. Az út másik oldalán drogosok és bordélyházi nők voltak. Hogy ne illessem meg őket szebb szavakkal. Megragadta kezem,  majd elkezdett húzni maga után. Értetlenül figyeltem őt, de védelmező pillantása megnyugtatott. Nincs semmi baj. Nem kell megijednem. Oké.. Nem félek, meg ilyenek. De Niall miért épp egy ilyen helyen "lakna"? Ha egyáltalán itt lakik. Mert kitudja?  Egy "MOTEL" feliratú tömb házat pillantottam meg. Oda mentünk. Niall egy motelben lenne? De miért? Hisz temérdek sok pénze lehet... Akkor.. miért? A recepcióról elvette a kulcsát, ami a 15. számú lakáshoz szólt. Felmentünk a lépcsőn , egyenesen a harmadik emeletre. Kinyitotta az ajtót, majd betessékelt. Miután meggyőződött arról, hogy bezárta-e az ajtót, bementünk a nappalinak kialakított helységbe. Leült a kanapéra, s arcát kezébe temette. Nem sírt. Csak sóhajtott.
-Mit akarsz tudni?
Gondolkodás nélkül leültem mellé. tudtam, hogy fájt neki ez az egész. Ahogy ránéztem elszorult a szívem. Rossz látni egy olyan személyt, akit tiszta szívből szeretsz , összetörve, magányosan , remény vesztve ülni egy motel szobájában.
-Mi történt valójában? Megbántottak? Mondd már! Bennem megbízhatsz!
-Miért érdekel téged annyira...-a nevemre volt kíváncsi. Hisz be sem mutatkoztam...
-Felicite.
-Szóval Felicite. Miért vagy te olyan kíváncsi? Hisz nem is ismersz ! Jó , de ismersz, mint a VOLT One Direction énekese. De nem tudod a titkaimat, az érzéseimet, semmit sem tudsz! -tört ki.
Megértettem a reakcióját. Ki vagyok én? Egy hülye 20 éves lány, aki hopp, gondol egyet  , és megkéri a milliomos apját engedje meg, hogy Londonban töltse a nyarat. Én egy hülye teremtés vagyok, aki mindent megkap, és amikor már belekezdett, leáll , mert értelmetlen volt az egész. És ez megint így lesz. Mert én egy idióta gyermek vagyok.
-Igazad van. Tedd még hozzá azt is, hogy egy hülye lány vagyok, aki mindent megkaphat, de többre vágyik. Mert azt akarja, hogy az élete teljes legyen. De az élete nem teljes, hogy ha nincs az a banda, akit tiszta szívből szeret. És nem azért mert jóképűek, hanem azért, mert olyat tanítottak meg nekem, amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni! Küzdj az álmodért! Tudod, Niall, Párizs nagyon messze van. És addig nem vagyok hajlandó haza menni, ameddig újra nem One Direction lesz belőled és a másik 4 srácból. Lehet , hogy nem fog sikerülni, de megpróbálom! -mondtam el hosszas beszédemet.
Döbbenten meredt maga elé. Nem tudta , mit mondjon erre. Talán, én sem tudnák erre mit mondani. Hosszas beszédemen elgondolkodva, rájöttem, hogy tényleg így van. Sosem tetszett annyira egyik srác sem. Jó, természetesen, mint minden fan , elképzeltem magam Mrs. Tomlinson-ként, Mrs. Horan-ként, meg ilyenek, de az már rég volt. Nagyjából két éve. Akkor jöttem rá , miért is szeretem őket. Azért, mert megtanítottak arra, amit az imént elmondtam. Az álmok. Hisz Niall is Mullingarból indult. Mi lett volna, ha nem indul el? Mi történt volna? Jó kérdés, nem?
-Oké, Niall... Akkor ne válaszolj. Tudom, hogy nem bízol bennem, így nem is nyaggatlak. Szóval, én azt hiszem...- álltam fel helyemről, de megragadta kezem, és visszahúzott.
-Ne.. maradj! Azt, azt hiszem.. elmondom.-hezitált. Tudom, hogy nem bizik meg bennem.
Dobtam egy SMS-t barátnőmnek, hogy későn megyek haza, majd leültem mellé. Több percig meg sem szólalt. Csak gondolkodott. Kezemet végigsimítottam kezén, mire felemelte a fejét.
-Minden a New York-i koncerten kezdődött . Még tavaly. Ott megtetszett egy lány. Nem volt olyan szép, de valami megfogott benne. Ezt elmondtam a srácoknak.  Persze röhögtek, hisz tudták melyik lányról volt szó. A következő estére randit terveztem a lánnyal. El is mentünk. Egy csodás napot töltöttem vele. ÉS este történt volna a csók, amikor megjelent ez a négy idióta, és megdobáltak valamivel. Szegény lányt halálra rémisztették. A haját össze paradicsomozták, meg a ruháját is elszakították. Szegény lány ott összeesett mellettem és sírt. Megutált. Engem is, és a srácokat is. Egy Directionerrel kevesebb. De mit érdekelték őket? Egyel több rajongó vagy sem. De ez még csak az eleje. Ezután jöttek azok a dolgok , amik már végképp megtöltötték a poharat. A dalokat már én írtam. Ő csak költötték a pénzt. Koncerteken  nem énekelhettem.  Mikrofont sem adtak. Az utóbbiakban, ugye tudod, hogy a 5SOS-el töltöttem inkább az időt. Ennek meg voltak a nyomós okai. Ott felszabadultabb voltam. Jól éreztem magam velük. Sokkal jobban, mint velük. És... tudod, Felicite, én már úgy éreztem, hogy ők a családom, és nem ez a négy idióta. Hogy miért? Az egyszerű! Mert ők befogadtak . És úgy tekintenek rám mint a testvérükre. -hangja kissé remegett.

 Tudtam , hogy igazat mondott. De vajon miért voltak ilyen barmok vele? Hisz meg sem érdemelte! Olyan ártatlan a tekintete. Olyan rossz így látni szegényt. Hisz nem tehet semmiről. Mégis ő szenved.
-Niall.. én... sajnálom...- hangom elakadt. Nem tudtam mást mit mondani.
- Kinézted volna belőlük?-nézett rám tengerkék szemeivel.
-N..nem...
Igazat mondtam. Harry-t mindig a cuki, sármos , perverz , jófiúnak ismertem meg. Zayn-t a jóképű gyereknek, aki imádja az új családját. Louis-t a répafiúnak. Olyan gyereknek, aki még a légynek sem tudna ártani. Liam-ról nem is beszélve.
-Tudod, én sem. Mégis megtették. És.. sosem fogom nekik ezt megbocsájtani.. SOHA!
-Értem.. De egy kicsi esély sincs rá?-egy reménykedő mosoly kúszott arcomra. Bár tudtam rá a választ.
-Talán.. de nem sok!
-Talán? Komolyan mondod?-bólintott. - Ohm Niall, ez a világ legjobb szava!-s gondolkodás nélkül megöleltem. Először még ellenkezett, de utána ő is magához ölelt.
-Mi a terved?
-Az titok. De még jóformán én sem tudom. Csak egy elképzelés van. -próbáltam mosolyogni.
Az ötlet természetesen megvan. De a srácok tuti, hogy nem mennének bele. Érzem. Valami akadály kell legyen, mert az a dolog, amit én kitalálok, sosem sikerül. Mindig valaminek közbe kell jönnie. És érzem, hogy ez a dolog az lesz.
Mobilom csörgése zavarta meg nagy mosolygás-versenyünket. A kijelzőre pillantottam. Egy ismeretlen szám volt. Arcomon a rettegés gondolom meglátszhatott, mivel Niall féltően rám pillantott.
-Ismeretlen..-nehezen beszéltem.
-Vedd fel!
Hezitáltam. Rossz előérzetem van. De felvettem.
-Haló?
-Ha még élni akarsz, akkor most azonnal felejtsd el a kis terved!-ezzel kinyomta.