▲06.rész▲

Sziasztok! Először is nagyon hálás vagyok a kommentért, a +1 feliratkozóért, és a pipákért. Tudom, hogy egy kicsit nagyon szarul irok, de örülök, hogy vannak olyanok akiknek tetszik. Külön köszönet még Cleonak is, aki segitett, tanácsokat adott. Ezuton szeretnék köszönetet mondani neki is.
A részről csak annyit, hogy egy kicsit rövid lett, viszont elég sok infót tudtok meg Felicite érzéseiről. 
Nem is szaporitom a szót.. jó olvasást
Tina xx

Egy boriték volt a nappaliban található kis asztalon. Egy pecséttel volt ellátva. Nem érdekelt a jó modor, és hogy szépen ki kell bontani egy levelet. Kikaptam Niall kezéből, majd feltéptem.
Ha élve akarod látni Juliette-t, akkor most abbahagyod a(z) One Direction  ujjá szervezését! Ez volt az utolsó figyelmeztetés. Ha nem hagyod abba, a kis barátnőd meghal!

A levél  kiesett a kezemből, és erőtlenül a földre rogytam. A világ egyre halványodott. A nevemet hallottam, de nem tudtam rá válaszolni. Képtelen voltam rá. Minden erőm kiment belőlem. Az a tudat, hogy a legjobb barátnőmet elrabolták..
-Felicite! Felicite kelj már fel! -két erős kezet éreztem arcomba csapódni, amitől megjött az eszem.
-Jól vagyok! - hangom erőtlen volt.
-Megtaláljuk! Ne aggódj! -suttogta fülembe Niall.
-Nekem.. ő fontos.. Srácok.. Nem akarom , hogy meghaljon! -törtem ki, és ismét zokogásba kezdtem.-
Fiuk.. én nem vagyok abban biztos, hogy végig tudom ezt csinálni! -törtem ki.
I
gazat mondtam. Nekem Juliette fontos. Mindennél fontosabb. De a fiuk is azok. Képtelen vagyok dönteni.
-Felicite.. Ha az mellett döntesz, hogy ő éljen megértjük!-simogatta meg hátam Harry.
-És, ha azt az elhatározást teszed, hogy abbahagyod a terved.. Akkor.. mi örülünk, hogy megismerhettünk.-nézett rám Niall tengerkék szemeivel.
-Srácok... Megtennétek, hogy ideadjátok a telefon számotokat? Ha eldöntöttem, akkor majd felhivlak titeket. Rendben? -néztem rájuk.

Leadták telefonszámjukat, majd elmentek. Elkezdtem összeszedni a szobákat, hogy azért mégis kinézzenek valahogy. Közben pedig gondolkoztam. Ott volt July. Talán meg sem érdemlem őt. Annyi mindenen, túl mentem vele. Nála jobb barátnőt elképzelni sem tudok.  Eszembe jutott minden egyes olyan emlék, ami hozzá fűződik. Jó is, és rossz is. De inkább a jók. Az, amikor egyik őszi napon, nyári ruhában elmentünk falura, és lehullott a hó, és nekünk nem volt ruhánk.  Vagy, amikor Londonban voltunk egy iskolai kiránduláson, és felmentünk a London Eye-ra. Amikor mi voltunk a leg tetején voltunk, hirtelen az óriáskerék felmondta a szolgálatot, és fent ragadtunk. Mi meg az őrültek módjára ordibáltuk le azt, hogy : "Én vagyok Pókember, és ő a társam Supermen! Mi le tudunk innen szállni! Nem kell újrainditani ezt a gépet! Ki fogunk ugrani!" Természetesen mindenki röhögött. Még mi is. És ha rossz kedvünk volt, mindig ezt meséltük el.


És itt vannak a fiuk. Amióta Directioner vagyok, boldogabb az életem. Tudom, hogy soha semmit nem szabad feladnom. Nem szabad azért meghalnom, mert mások nem szeretnek. Van értelme élni, és nem kell öngyilkosnak lennem. Ezért is szeretem őket. Nem azért mert jőképüek. A dalaik is megtanítottak sok mindenre, és ha szomorú vagyok, berakom az Over Again-t, vagy a You and I-t, esetleg a Half a Heart-ot, és máris minden rendben.Talán, ezért is szeretem őket.

Azt.. azt hiszem eldöntöttem. Tudom mit kell tennem. Talán , nem valami helyes döntés, de ... Jó lesz! Ezt kell tennem! July miatt!
Előkaptam a telefonom, majd tárcsáztam Niallt.
-Döntöttél?-hangja félt a választól.
-Igen. Gyertek. gyertek vissza hozzám. Jó?
-Rendben. Máris megyünk.-ezután kinyomta.

Leültem az ágyra majd, gondolkozni kezdtem. Mi lesz, ha rosszul döntök? Mi lesz , ha valakinek baja lesz? Mi lesz ha valaki.. ha valaki meghal... Azt.. nem birnám ki! Nem akarom, meghaljon olyas valaki, akit szeretek. Mert , az miattam lenne. az én döntésem miatt.

Kopogtattak. Feldobtam magam, majd kinyitottam aj ajtót. Niall volt az.
-Harry?
-Nemsokára jön. -motyogta, majd a kabátját felakasztotta a fogasra.
Csendben vártunk. Vártunk és vártunk. Semmi. Niall már egy órája itt van, de semmi.
-Én megölöm ezt a gyereket!-tördelte ujjait.
-Azért, nekem élve kellenétek!
-Ez azt jelenti..?-csillant fel a szeme.
-Nem mondom meg!-mosolyogtam .
-Megjöttem! -csapta ki az ajtót a göndörke, majd ugyanavval az erővel vissza.
-Merre járt a göndörke? - kérdezte Niall bosszúsan. Szemei mintha szikrákat szórnának. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem félni a szöszitől..
-Dolgom volt. Na hogy döntöttél? -tért a lényegre.
-Úgy döntöttem, hogy...