▲08.rész▲

Sziasztok. Meg is érkezett a következő rész. Remélem tetszeni fog...

u.i. az előző rész miatt: igen épp ott kellett abbahagyjam..

u.u.i. és ezt a részt is épp itt kellett abbahagyjam

u.u.u.i. Jó olvasását

sokadik u.i. hagyjatok magatok után nyomot...

Tina xx

Niall telefonja zavarta meg nagy gondolkodásomat. Kivette zsebéből a készüléket, majd felvette.
-Haló?Harry te vagy az?-szünet. Elmotyogtam neki egy "hangositsdki"-t, majd megtette azt.
-E.. elraboltak...-hangja halk volt. Suttogott.
-Te meg mit csinálsz?-üvöltötte valaki, majd recsegést hallottunk, és a vonal megszakadt...
A szelet Pizza kiesett a kezemből. Erős szúrást éreztem mellkasomba. Akaratlanul is könnyeim elkezdtek potyogni.
-Az én hibám, Niall!-borultam nyakába.
-Nem, Felicite, nem a tied!-simogatta hajamat, nyugtatásképpen. Valahogy semmi sem nyugtatott meg. Semmi, és senki!
-Niall... Megint egy ok. Valaki ismét egy okot ad arra, hogy abbahagyjam. Talán .. talán.. talán abba kell hagyjam... Talán, nem én vagyok a ti emberetek. Niall, ezt nem nekem találták ki!-néztem tengerkék szemeibe.
-Te megvesztél? Hm? Hol van az a lány, akit megismertem? Hm? Hol van az az akaratos, mindent megkapok lány? Merre járkál? Mert ez nem te vagy! Hol van az a lány, aki lenyugtatta Harryt, mert majdnem megölt? Merre van? Merre járkál? Eltévedt? Mert ha igen, akkor muszáj lesz, hogy megkeresnem!-fogta meg vállamat.
-Niall... miért vagy velem ilyen? Hisz el is küldhetnél melegebb éghajlatra!-törtem ki. Tudom, hogy nem jókor, hisz nem most van annak az ideje, hogy számon kérjem, miért is fogadott be.
-Tudod mit Felicite? Igazad van! Miért is vagyok most itt veled? Hisz semmi okom sincs rá. Nem is tudom, hogy miért is engedtem, hogy felgyere hozzám, hogy ott aludj, és hogy megtudd azt amit más nem. Nem is tudom, miért nem ütöttetek el! -hangja ideges volt, és szemei szikrákat szórtak. Félek. Tudom, hogy ilyen állapotban, olyat is tehet, ami... Nem! Niall egy jó ember, és nem lenne képes bántani.
-Niall.. én.. sajnálom.. Nem akartalak megbántani...
-Nem, Felicite, igazad van. És tudod mit? Nem érdekel. Nem érdekel se a banda, sem te!-ezzel jól becsapta maga mögött az ajtót..
Ezt elcsesztem.. De nagyon. Miért kellett nekem rákérdezni? Miért kellett magamra haragítsam ? Miért? Miért? Miért? Felicite gratulálok. Egyedül maradtál. Ez itt London, te pedig egy kicsi lány, aki azt sem tudja, hogy hova menjen, mit csináljon.. Ez az! Gratulálok! Elcseszted! De nagyon! De kit is érdekel , hogy mi van veled? Hisz csak egy jelentéktelen lány vagy, a sok közül. Bármelyik lány kitalálhatja azt, hogy összerakja a bandát. Nem? Csak nekem hamarább eszembe jutott. Mert én túl sokat gondolkozok. Utálok gondolkozni! Miért nem vagyok olyan, mint a többi szőke lány? Mellett ki, hasat be, hülyét ki, okosat be. Egyszerűbb lenne az élet. Mindenki azt hinné, hogy olyan vagyok mint a többi lány. De nekem okoskodni kell, és mindent tudni.

Felvettem egy melegebb kabátot,  egy cipőt majd kimentem. Az eső zuhogott , de nem érdekelt. Hagytam, hogy a hajam hadd ázzon el. Ruhám néhány másodperc múlva tiszta víz volt. De nem érdekelt. Ha jobban belegondolok.. úgy viselkedtem, mintha valaki dobott volna. Olyan gyerekes vagyok. Sosem leszek képes a sarkamra állni. Mindig meg voltam szokva azzal, hogy apám mindent megad, amit csak kérek. Egy csettintés, és mindenem megvan.

Szavai újra és újra lementek fejemben. Nem érdekel sem a banda, sem te! Szavai fájtak, bár tudtam, hogy igazat mondott. Elővettem telefonom, s fülesem, majd beindítottam a gyorslistát. Elsőnek kidobta a Summer Love-to. Imádom azt a számot, és ha valami bajom van, akkor inkább a dal miatt sírok, mintsem az eredeti gond miatt.
Pár eső csepp végigfolyt arcomon. Hideg volt, de forró arcomnak jól esett. Egy sikátor előtt haladtam el. Hirtelen, egy kéz megragadott, és betuszkolt a sikátorba. Nyakamnál fogva a falhoz taszított. Levegőt is alig kaptam.
-Nem voltunk elég világosak? Megmondtuk, hogy hagyd félbe ezt az egészet!-morogta.
-E..eressz el! Bárki is vagy, eressz el!-ekkor a kezét kicsit lazábbra vette.
-Hagyd abba ezt az egészet, mert csak te bánod meg!
-Inkább én, mint több ezer rajongó! -vágtam vissza. Tudom, ilyen helyzetben nem ezt kell tenni, de nekem mindig jár a szám.
Keze lendült, majd bele egyenesen az arcomba. S ez még egy párszor. Néhány ütés után erőtlenül rogytam a földre. Homályosan láttam, de a támadóm elment. Néhány perc múlva ismét egy árnyat véltem felfedezni. Vajon a támadóm? Vajon ismét meg akar verni?

Felemelt, majd ölébe kapott, és elkezdett vinni valahova. Megszólalni alig bírtam. Egy szó sem tudta elhagyni számat. Pár perc múlva egy házhoz értünk. Bevitt, majd még mentünk, azt hiszem az emeletre. Bevitt egy lakásba, majd lerakott a kanapéra. Ismerős illatok, de vajon honnan?

Pár perc múlva nyílott az ajtó. Homályosan bár, de láttam , hogy egy hölgy volt az. Lehajolt mellém, majd lefertőtlenítette, s bekötözte sebeimet. Kicsit csípett, de jajdulni sem volt erőm. Miután sikeresen bekötötte minden egyes sebemet, felállt és a megmentőm mellé állt.
-Miért olyan fontos neked ez a lány? Niall válaszolj!
Ekkor tudatosult bennem az, hogy Niall mentett meg. De miért? Hisz tisztán és érhetően hozzám vágta, hogy nem érdeklem én sem, és a banda sem....
-Tudod Rose, sokat. Pár napja ismerem, és megmutatta azt, hogy semmi sem lehetetlen. És ezért, úgymond Tisztelem..
-Ennyi?
-Túlságosan is ismersz, Rose! Túlságosan is!
-Válaszolj!-a lány hangja akaratossá vált.
-Tudod a választ, nem?
-De. Rájöttem. De én mentem. Niall légy jó, és vigyázz rá, mert megérdemli. -az ajtó csukódott, majd kiment.
Nem értettem miről beszélgettek. Niall mit titkolhat? És miért hozott el? Hisz utál. Ott kellett volna hagyjon a francban.  Nem?
-N..Niall... M..Miért hoztál ide? És..Mit titkolsz?