▲13. rész▲

Sziasztok. Hát OMG! Csak ennyit tudok mondani! Köszönöm azt a két kommentet, és remélem nem csalódtok bennem. Ez a rész már egy kicsit hosszasabbra sikeredett, és mostantól ilyesmi hosszúságú részek fognak jönni.  Nos nem is húzom tovább az időt! Kellemes olvasást!

u.i. Feliratkozni még mindig ér <3 

-Kérhetek valamit?-csillantak fel szemei.
-P..persze.
-Csókolj meg!

Arca lassacskán közeledett az enyémhez. Homlokát óvatosan az enyémnek döntötte. Vágytam csókjára. Vágytam arra, hogy ajkai az enyémeit súrolják, majd vad csatába kezdjenek.. De.. ittvan az a DE szó, ami meggátolja azt, hogy érezzek valamit iránta. Pedig én szeretnék iránta érezni valamit, ami nem éppen barátság..de...

-Mit mondasz?-mormolta kissé rekedtes hangján fülembe.
-N..Nem tudom... Szabad ezt?
-Szarok a szabályokra. Arra is, hogy nem szabad ezt, meg nem szabad azt. Nekem TE kellesz, Felicite, és tudd, hogy ilyet, soha senkinek nem mondtam! -nézett mélyen szemeimbe.
Mit mondjak neki? Megcsókolhat? Én is arra vágyom, de.. de.
-I..igen!

Ajkai az enyémeimet közelitették, majd véglegesen is rájuk tapadt. Nyelvével alsó ajakamat kényeztette, majd beleharapott abba. Felszsszenésemnek következtében, bejutott számba, is csatázni kezdett nyelvemmel. Megragadta vállam , s forditott az állásponton. Csókunk egyre vadabb volt, s szenvedélyesebb.

-Felicite...-mormolta csókunkba. - Szeretlek! És.. szarok másokra!
-É..én is sze..szeretlek! -böktem ki végül azt a szócskát , melyet mindvégig magamban tartottam.
Szemeiben egy különös csillogást véltem felfedezni, mely egyre csak erősödött és erősödött.

Néhány másodperc múlva visszafeküdt mellém, s egyik kezével fejét megtámasztotta. Fejemet felsőtestére helyeztem, s kis köröket irtam le hasára. Nagyokat lélegzett, teste egyenletesen mozgott fel, majd le. Másik kezével hajamat piszkálta, ami kissé idegesitett, hisz világéletemben utáltam, ha a hajammal járnak.
-Felicitie...?
-Igen Niall.
-Igérj meg nekem valamit! Esküdj meg, jó?
-Rendben , de mire?
-Azt, hogy ha vége lesz ennek az egésznek,  akkor.. akkor találkozunk majd. Sokszor.
-Igérem Niall. Megigérem.


Reggel , még mindig Niall hasán feküdtem, ami jó érzéssel töltött el, hisz nem álmodtam a tegnap esti dolgokat. Az, hogy tudom, hogy szeret, felbecsülhetetlen érzés. S az is, hogy tudja, hogy én mit érzek iránta. De, még mindig bennem van az, hogy, nem szabad. Mert... mert utálni fognak. És.. tudom , hogy Niall fontosabb, de azt is tudom, hogy milyen, ha az embert a fél világ utálja.  Nem épp a fél világ, de a suli utált. És nem akarom újra átélni. Elég volt nekem akkor az, nem akarok újra én lenni az a személy, akit gyűlölnek.

-Jó reggelt Felicite. -puszilta meg fejem búbját.
-Neked is Niall.
-Remélhetőleg ma meg lesz a kocsi, és akkor mehetünk Liamhez.
-Végre. Már alig várom, hogy találkozhassak vele.
-Kivel? Liammel, vagy Danival?
-Hát ez jó kérdés, mert nem tudom.

Telefonja csörgése zavarta meg értelmes beszélgetésünket, melyből, szerencsére, nem derült ki, hogy én inkább Dani miatt megyek Liamhez. Dani egy csodálatos lány, és mindig is a példaképemnek tartottam. Most hozzáfoghatok áradozni, hogy milyen szép, de azt hiszem, eltelne vele a fél nap, igy inkább hozzá sem fogok.

Néhány perc múlva visszatért, telefonját ledobta az asztalra, majd visszamászott hozzám. Maga alá gyürt, majd ajkait az enyémeimre nyomta.

-Olyan jó lenne itt maradni egész nap. -puszilgatta ajkamat.
-Elhiszem, de Liam vár. És.. öm. mondhatok valamit? De.. igérd meg, hogy nem utálsz meg.-komolyodtam el.
-Téged utálni bűn. Na mond!
-Ha..ha lehet, tartsuk titokban azt, hogy.. hogy.. szeretlek.. jó?
-Hát..rendben. De most öltözz.

Néhány perc múlva felvettem a kiválasztott ruhát, majd a pizsamámat a bőröndömbe helyeztem.  Miután Niall is átöltözött, lementünk a recepcióra, kifizettük a szobát, majd elmentünk a szerelőhöz. Kiderült, hogy az autó, már normálisan működik, igy Niall kifizette a szerelőt. Bepakoltam a cuccainkat, majd irány Wolverhampton. Nem volt már annyira messze, szerencsére a tegnap megtettük az út nagyobb részét.

Út közben nem annyira beszélgettünk . Egy-egy cuki mosolyt küldött felém, minek következtében én is visszamosolyogtam. Annyira jó már, hogy nem a szomorú, feszült, ideges Niall-t látom, hanem a boldog,  mosolygós, kis szöszi srácot, aki mindig is volt. Annyira szeretem, amikor igy mosolyog. Engem is megnevettet, ami eddig csak neki sikerült.

Félúton eszembe jutott barátnőm, s Harry is. Hiányzik. Mármint Juliette. Nem is értem, hogy őt miért vitték el, hisz semmihez nincs köze. Jó, de van egy kevés, de csak miattam van itt. Ha nem vontam volna magammal ebbe az egészbe! Ha nem mondom azt, hogy tartson velem.. Akkor most ő nem lenne elrabolva. Vajon él még? Vagy meghalt. Ha.. ha valami baja esik.. én.. ölni tudnák miatta. Ő a világ legjobb barátnője. Annyi cikis vagy szar helyzetekben számithattam rá.. és most talán.. talán... talán meg..meg.. nem! Nem gondolhatok ilyen szörnyüségre! Most nem! Ő biztos él, és lehet hogy semmi baja sincs. Lehet hogy fogvatartják, de biztos, hogy egy kulturált helyen, ahol minden tiszta, és jól bánnak vele.

Kezemen egy kissé forró kezet éreztem. Tekintetem rá szegeztem, s kérdően néztem rá, hisz megálltunk.
-Megérkeztünk.