▲15.rész▲

Sziasztok! Egy újabb, kicsit hosszabb részt hoztam. Bár ez a rész sem lett valami hosszú, és jó, de azért remélem tetszeni fog. Nemsokára várható egy design csere!
Addig is, kellemes olvasást! 

Dani-val leültünk a nappaliban lévő kis asztal mellé, s elkezdtünk társalogni.. valamiről, hogy.. Liam ne fogjon gyanút, vagy.. ehhez hasonló. Igazándiból fogalmam sincs, hogy mit, hogyan tettem, mivel annyira gyorsan történt minden.
Az ajtó nyitódott, majd Liam kérdően nézett rám. Danielle megcsókolta barátját, majd leültek mellém.
-Liam ő az a diák lány, aki a nyarat Angliában tölti, és nálunk fog megszállni egy ideig.
-Felicite vagyok, örvendek!-léptem a némán ülő Liam felé, majd kezemet nyújtottam. Ő elfogadta, majd kezet ráztunk.
Leült mellénk, s Danielle rögtönzött egy kis történetet, mi szerint én egy francia csere-diáklány vagyok, és szeptembertől ide fogok járni. Viszont a szüleim csak augusztusban fognak jönni, s ezért én most itt fogok lakni egy ideig, s még ilyen sületlenségeket. Én persze mindenre csak bólintottam, hogy hihetőbb legyen a sztori.
Fél óra társalgás után, melyben is kitaláltam egy kis életet, amit látszólag Liam el is hitt, felmentem a szobámba.  Az ajtót becsuktam, majd ledobtam magam az ágyra. Gondolkodnom kellett.  Hogy fogom Liam-nek elmondani, hogy az egész amit rólam tud, egy hatalmas nagy baromság.. Kissé fájt az, hogy hazudtam egy olyan embernek, akit tisztelek, sőt szeretek is. De nincs mit tenni, ami megtörtént, az megtörtént. Bármennyire is akarnák visszamenni az időben, hogy ne a hazugságot mondjuk el, hanem az igazat, nem lehet. Mert nem tudok. Csak az fáj , még, hogy ha megtudja az igazat, akkor utálni fog, amit nem szeretnék. Ő az egyik legjószivübb, legkedvesebb, legaranyosabb teremtmény , és nem akarom megbántani. De már késő, csak meg kell tudja az igazságot.
Persze , próbálok pozitívan gondolkodni. Lehet, hogy ő is azt akarja, hogy a csapat újra összeálljon, viszont lehet , hogy nem. Ettől tartok a leginkább. Jó jó, oké, lehet, hogy mégis belemegy, de mi lesz, hogy ha nem. Akkor hiába fog beleegyezni a másik kettő, mert nem ér semmit. Liam nélkül a 1D nem 1D. És Liam-et nem lehet kárpótolni. Ő egy eredeti egyéniség, és nincs más olyan, aki hasonlítana rá. Sőt, sosem lehet valaki, a második Liam Payne. Egy Liam Payne van. Egy, és nem kettő, vagy több.
Kopogtatás zavarta meg gondolkodásomat. Elmotyogtam egy "szabad"ot, majd belépett.. Liam.
-Nos Felicite. Örülök, hogy itt vagy, és remélem tetszeni fog az itt eltöltött idő. -mosolygott, mire biccentettem, s ő kiment.
Levegőt kifújva zuhantam vissza ágyamba, s gondolataimba merültem. Nem akarom megbántani. ŐT nem akarom megbántani. Hisz, ő nem tehet semmiről, vagyis szerintem. Bár az eddigiekből leszűrtem, hogy egy bizonyos banda állhat az egésznek a hátterében. Valamint Chaty. De, azt még fogalmam sincs, hogy miért tette.


Reggel kissé nyúzott arccal keltem. Hajamba túrtam, s bementem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy Szörnnyellát pillantottam meg, így bőséges, hideg vízzel arcot mostam, minek következőében normálisabban néztem ki. Fogat mostam, majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy nyári szettet, majd lementem a konyhába. Egy papír volt az asztalon, amit a kezembe vettem.

" Drága Felicite! 

Elmentünk egy welness szállóba, és este jövünk. Addig találj ki valamit!

Ölel, csókol Dani xx

Nos, hát ez azt jelenti, hogy enyém az egész ház. Vagyis, ha jobban bele gondolok, felhívom Niall-t. A beszélgetés után 10 perccel, már csengettek is. Ajtót nyitottam, majd belépett Niall. Arcáról tükrözött, hogy ki volt fáradva, ezek szerint futott. 

A napot azzal töltöttünk, hogy idióta film-sorozatokat néztünk, ettünk, és röhögtünk, s még többet ettünk, meg még többet és még többet.  Niall otthonosan mozgott a házban, persze kiderült, hogy sokszor volt már itt.

Nagyjából 4-kor, Niall elment, mivel nemsokára kell jöjjön a Payzer páros, így lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra, egy könyvel a kezemben, melyet a könyvespolcról szedtem,s olvasni kezdtem.

Csengettek. Nagy levegő, Felicite, nagy levegő! A könyvbe helyeztem egy lapot, majd leraktam a kanapéra, és felálltam. Mikor kinyitottam az ajtót a pár mosolyogva lépett be. Az ajtót persze nyitva hagytuk, hogy jöjjön be a meleg. Liam épp a cipőjét húzta le, amikor egy fekete furgon állt meg a ház előtt. Valami miatt ismerős volt, de nem tartottam jelentősnek. 

Ekkor két álarcos férfi tört be a házba. Az egyik Liam-et kábította el, a másik pedig minket fogott le. Könnyeim záporoztak, ahogyan a Dani-é is. Üvöltöttem, tomboltam, rugdosódtam,, de semmi. 

 Liam-et ELRABOLTÁK!