▲16. rész▲

Sziasztok . Hát meg is érkezett a 16. rész. Sosem hittem volna, hogy eljutok idáig, s most nagyon boldog vagyok. ennek örömére új design, melyért nagyon hálás vagyok. Külön köszönet a fejlécért, mely csodálatos lett! De nem is szaporítom a szót, jó olvasást!
Tina xx 

Könnyeim csak úgy potyogtak, csak úgy, mint Daninak.  Testem erőtlenné vált, s éreztem, hogy mindennek vége. Itt és most! Ennyi! Sírva, erőt véve magamon felálltam, s Dani felé vánszorogtam. Ott feküdt, erőtlenül a földön , sírva. Arcán a fekete szempilla spirál  végigfolyt , nagy , fekete vonalakat vétve gyönyörű arcán. Kezeimet vállára helyeztem, majd szorosan magamhoz húztam. Csitítgattam, s nyugtattam, hogy nincs semmi baj, s hogy minden rendben lesz. Bár, még magamnak sem hittem, így nem várhattam arra, hogy ő higgyen nekem. Néhány másodperc múlva Niall állt az autóban. Tekintetivel végigmerte az egész házat, majd végül megpillantott minket. Lehajolt hozzánk, majd végigmért minket is.
-Be kell mennünk a kórházba!-állapította meg, mikor Dani-n nézett végig.
-Minek?Jól vagyok!-állt fel mellőlem, majd leporolta magát, letörölte arcáról a könnyeket, így sminkjét még jobban elkenve gyönyörű arcán.
-Lehetsz te bármilyen erős, de tudod, én is tudom, milyen érzés, hogy ha az , akit szeretsz bajban van. Hidd el, tapasztaltam. -mondta a szőkeség, s egy halvány pillantást vetett rám.
Megragadta Dani egyik kezét, én pedig a másikat, s beraktuk az autóba, anélkül, hogy reagált volna. Niall a kormány elé ült, majd miután én is beültem, elfordította a kulcsot, majd begyújtotta a motort. Néhány másodperc múlva már az autópályán száguldottunk, egyenesen a kórház felé. Az út közben meg sem mukkantunk, csak Dani szipogását lehetett hallani, és azt, hogy Niall, egyszer-egyszer idegesen kifújja a levegőt. Csak én ültem nyugodtan. Én, aki világ életben, mindig is ideges volt. Most pedig nyugodtan ültem. Talán , talán azért, mert tudtam, hogy nem eshet semmi baja, mivel , engem akarnak. Feltehetőleg. A fiuk csak csali. Engem akarnak eltenni láb alól, de még fogalmam sincs, hogy miért.
Az autó megállt. Egy sóhajtás kíséretében, kiszálltam az autóból, majd Dani felé pillantottam. Hezitált. Szemmel láthatóan hezitált. Talán.. talán lehet valami gond, vagy fogalmam sincs.
-Minden oké?
-Persze, csak fáj a hasam..
Látszott rajta, hogy valamit titkol. Túl kíváncsi vagyok.. Muszáj megkérdeznem!
-Talán.. te..-kezdtem volna bele, de ő közbevágott.
-Igen. Terhes vagyok. -sóhajtott .- És, nem vagyok biztos abban, hogy megmarad, mivel az egyik barom  megszorította a hasam .-hadarta el, ami miatt lesokkoltam.
Megragadtam a kezét, s húzni kezdtem magam után. A recepcióról megtudtam, hogy hol is található a nő gyógyászat, majd oda siettünk. Dani bement, én pedig kint maradtam, mivel én nem mehettem be. Türelmetlenül ültem le a padra. Lábammal toporogni kezdtem, s jobbra-balra húzogattam. Gyomrom görcsbe rándult, ahányszor csak egy ajtó nyikorgott. Feszültségemet annál inkább az fokozta, hogy annyit ült ott bent.
Az ajtó nyílott, s kilépett Danielle. Arca semleges volt. Nem tudtam leszűrni belőle az ég adta világon semmit.
-Mi történt?-kérdeztem, s gondolkodás nélkül átöleltem.
-N..Nem ment el!-mondta, s hangjából ítélve megkönnyebbült.
Egy hatalmas nagy sóhaj hagyta el a számat, majd kicsit eltávolodva tőle, belenéztem szemeibe, s megszorítottam a kezét.
-Minden rendben lesz. Ígérem! Oké?
-Tuti? -nézett könnyes szemmel, szemeimbe.
-Igen. Bízz bennem! De most gyere velem! Kell keresnünk neked egy normális helyet, ahol nem bánthat senki. -ragadtam meg kezét, majd húzni kezdtem magam után. Meg sem álltunk egészen az autóig, ahol is Niall neki volt dőlve az autónak, karba tett kézzel. Mikor észrevett minket ellökte magát az autótól, majd megindult  felénk.
-Minden oké?
-Persze!-vágtuk rá szinte egyszerre.
-Akkor rendben. Üljetek be.-mondta kicsit sem nyugodtan.
Miután beültünk, elindította az autót, majd ismét száguldani kezdtünk az autópályán.
-Felicite..Emlékszel Mr. Stevenson-ra?-pillantott rám, mire bólintottam.- Felajánlotta , hogy bármiben segít, csak csörögjünk rá. Nemsokára találkozunk vele, s megkérjük, hogy vigyázzon Dani-ra. Dani, te benne vagy? - nézett a visszapillantó tükörbe, ahol is, Dani kissé semleges arc kifejezéssel, de bólintott.- Oké, akkor egyenesen oda megyünk. -fújta  ki a levegőt, majd még jobban rálépett a gáz pedálra.
-Hé Niall!-raktam kezemet az övére.- Még élni akarunk!
Szavaimra feleszmélt, majd kissé lazábbra vette a kezét, és lassabban is ment. Motyogott valamit, bár nem értettem , hogy mit, így gondterhelten hátradőltem.
Éreztem ahogy a feszültség egyre jobban átjárta testem, sőt azt is, hogy itt vége. A fejem lüktetett a fájdalomtól,  szédültem, s már csak foltokat láttam. Kezemet fejemhez kaptam, s próbáltam maszirozni, hogy múljon a fájdalom. Fejemben lepörgött minden. Az, amikor beleszerettem ebbe az öt idiótába, az amikor  elhatároztam azt, hogy segítek nekik, s azt, amikor kiderült, hogy Juliette, majd Harry, később Liam eltüntek. Fájt, ha arra gondoltam, hogy ez a három személy nekem fontos. Még ha kettő közülük nem is ismert. Tudtam, hogy ha minden sikerül, akkor meg fognak kedvelni. Hogy miért is vagyok ennyire magabiztos? Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy elő fognak kerülni, s az 1D újra össze fog állni, ha tetszik nekik, ha nem. Mert, szerintem, mindannyiuknak hiányzik a csapatjuk, még ha be sem vallják. Láttam Niall-ön, Harry-n és még Liam-en is, hogy hiányzik nekik a régi életük. Az az élet, amikor együtt alkották az 1D-t. Liam sem volt annyira boldog, még ha Dani-val is volt. Lehet , hogy Dani kiegészíti őt, de nem teljesen. Liam három részből áll. Az első rész az, amelyiket ő maga alkotja. A hülyeségével, a cukiságával, és a humorával. A második, mely kiegészíti az elsőt az Dani. Danielle Liam-hez illik, ehhez már semmi kétség, de ő sem tudja kiegészíteni teljesen.  Viszont, valaki, vagy esetleg valakik ki tudják egészíteni Liam-et, de ők már teljesen . És ők nem másak mint Harry, Niall, Louis és Zayn.
Szemeim kipattantak. Itt vége szakadt a képnek a fejemben. Megdörzsöltem szemem kezemmel, majd  kézfejeimet végighoztam arcomon, hogy kicsit térjek vissza a normális világba. Kezemen végigfolyt egy meleg folyadék,  mely az orromból jött. Piros szine volt... mi a...?
-Felicite minden rendben?-nézett rám Niall , s mikor meglátta , hogy az orromból folyik a vér, teljes erejéből rálépett a fékre. Fejem nekicsapódott valaminek,  s ezután már minden sötét...
Vajon.. Meghaltam?