▲18.rész▲

Sziasztok. Sajnálom a több mint 10 napos késést, de a számitógépem megadta magát.. És csak a tegnap javúlt meg. Tegnap irtam meg a Just give me a reason-be is a részt, és nem sokára jön a House in the hell. Ha gondoljátok nézzetek be ide meg a másikba is <3 
A részről csak annyit, hogy ezt egy kicsit dühösen irtam, lehetséges, hogy elhamarkodtam, de remélem tetszeni fog. Véleményt remélem irtok!
Tina xx 

Keze derekamra tapadt, de még  mindig nem hagyta abba a csókot.

Az ajtó hirtelen kinyilt, és egy személy köhintett, vagy kettőt, én meg olyan gyorsan ugrottam le az ágyról, hogy talán  be is kerülhetne a rekordok könyvébe.

A személyt nem láttam, mivel elég sütét volt, viszont Niall-t megvilágitotta a gyér fény, és láttam rajta , hogy vegyes érzelmei vannak. Valamelyest örült, de szomorú is volt.

- Tudtam, hogy imádsz csajozni, de hogy ennyire? Na ez már tényleg nem semmi!- hangja kissé rekedtes volt.

Kattogást hallottam, majd zugást, végül fekapcsolódott a villany. A szám is tátva maradt, és legszivesebben a nyakába ugrottam volna, annyira boldog voltam.

- Haver. Nem tudtam, hogy itt vagy. -rázott kezet Niall .

- Egy e-mail-em jött valakitől, miszerint kórházba kerültél. azonnal ide jöttem. Perrie már Daninál van. -sorolta, mire én megkönnyebbültem. Tehát nincs egyedül..- És ő? - nézett felém.

- Öhmm Felicite vagyok... nagyon jó barátja. - mondtam, bár a végét elröhögtem.  De, nem csak én, mindhárman.

- Persze.. barátja. -ismételte meg gúnyosan.

Ezután Niall elmesélte, hogy  ki is vagyok, és igy már Zayn is értette, hogy miért is vagyunk kórházban.

Sajnos. De, szerencsére, délután haza mehetünk. Illetve el, mivel hát nincs otthonunk. Vagyis Niallnek van, de nekem nincs. Igy irány az autó.. ami.. hát tönkrement. Szóval irány, a nagy semmi. Ez nagyszerüen hangzik.

 Miután délig elbeszélgettünk, s elmondtuk Zaynnek , hogy mit hogyan kéne tenni, átmentünk Daniékhoz, ahol kiderült hogy vele, szerencsére minden rendben. Fogalmam sincs, hogy hogy birhatta ki ezeket, hisz terhes.. Sőt, majdnem , ismét elveszitette a kisbabáját , ami elég nagy trauma lehet számára. De ő erős lány, és remélem, hogy kibirja ezeket a napokat. Amúgy is, ő nem fog velünk tartani, mert nem szeretném, hogy mégnagyobb baja essen. elég neki az, hogy Liam -et is elrabolták, és fogalmunk sincs, hogy hogy van, ő pedig az infúzión él.

Miután Daniéknál töltöttem nagyjából negyed órát, egy orvos jelent meg , és kihivott. Féltem, hisz fogalmam sincs, hogy mit akar mondani. Miután megbizonyosodtam arról, hogy becsuktam az ajtót, az orvosra néztem, aki egy kórlapot tartott a kezében, és arra meredt rá.

- Nos Felicite. Elvégeztünk minden egyes vizsgálatot úgy önön, mint Mr. Horan-on, és szerencséjük van, hisz semmi bajuk. Ellenben Miss. Payzer-nek sújosabb bajai is vannak.- a levegőt nehezen kezdtem venni, a lábam ólomnehéz volt, és kevés kellett ahhoz, hogy össze nem essek.

- Súlyos? Rendbe jön? Igaz a baba nem ment el? - zúditottam rá talán a világ legtöbb kérdését.

- Kérem nyugodjon meg. A baba rendben van, szerencsére. Viszont kisebb agyrázkódása volt, mely eléggé súlyos. Nem vészes, de őt bent tartanánk. Nem tudom, hogy meddig, de egy hétig biztos, hogy megfigyelés alatt tartjuk. Ha az állapota nem változik, akkor tovább is.

Néhány másodpercig állhattam megfagyva, s alig tudtam felfogni azt, amit mondott. Ha túlságosan is súlyos, az .. nem.. biztos, hogy nem halálos! Az nem történhet meg!

Pár perc múlva visszamentem a saját "szobámba",  a villanyt nem kapcsoltam fel, az ajtót résnyire nyitva hagytam, hogy legyen azért fény a szobában, felültem az ágyra, térdem magam alá húztam, s gondolkodtam.

Mégis mit művelek? Bajba sodrok olyanokat, akiket szeretek. Nem, ez nem én vagyok. Nem tehetem ezt! Miért vagyok ennyire felelőtlen? Csak a saját javamat akarom. Mennyire önző  vagyok. Ismét csak magammal törődök. Ennyire hülye , csak is én lehetek. Miért gondolok mindig magamra? Nem, nem szabad csak magamra gondolnom!

Alapos gondolkodás után , úgy döntöttem elég volt! Ők nem tehetnek semmiről! Én inditottam el a fejemben azt, hogy mindent megteszek értük. S ők ebben nem segitenek! Még akkor sem, hogy ha tudnak.

Felugrottam az ágyamról, majd kezembe vettem a telefonom. Kimentem a folyósóra, s az épp arra járó nővérhez siettem.
- Kérem, megmondaná , hogy hol van Niall Horan kórterme? -kérdeztem, s reménykedtem, hogy megmondja a választ.
- A folyósó végén, felmegy a harmadikra, és az első ajtó balra. A 38.-as kórterem. Amúgy Mr. Horan Miss. Payzernél tartózkodik.

Amint kimondta ezeket a szavakat, elindultam arra, amerre mondta. Végül is kiderült, hogy a másodikon vagyok. Az a terv nem jöhet szóba, hogy kiugrok az ablakon, és úgy szököm meg...


- Tudom, és köszönöm! -ezt remélem meghallotta, mert eléggé halkan mondtam.

A lépcsőket kettessével vettem, igy sikeresen feljutottam nagyjából fél perc alatt. Amint megtaláltam a szobáját, azonnal bementem, felkapcsoltam a villanyt, s elvettem a telefonját. A névjegyzék közt megkerestem a Joe számját, majd beirtam a sajátomba. Tárcsáztam, és szerencsére fel is vette.

- Igen?

- Joe..- hangom berekedt, s aig tudtam belekezdeni a mondandómba.- Egyedül folytatom. Kérem jöjjön utánnam most. A kórház előtt várom.

- Mr. Horan tudja?

 - Tudja egy frászt! - törtem ki. - Nem kell ő mindenről tudjon. Igy is annyi fájdalmat okoztam úgy neki, mint a többieknek. Nem akarok még nagyobb bajt okozni
.
 - Ahogy gondolja. 20 perc múlva ott vagyok. -ezzel bontotta a vonalat.

Telefont a kezembe szoritottam, s visszamentem a saját kórtermembe. Átöltöztem a régi ruháimba, melyek eléggé nem néztek ki jól, de egyenlőre megteszi. Hajamat kontyba fogtam, hogy ne zavarjon, felvettem egy cipőt, majd leszaladtam. A folyósón beleütköztem a doktorba, de neki elmondtam, hogy most megyek el. Átadott egy pár papirt, majd elengedett.

Kint  már várt egy autó, valamint egy férfi. A kulcsokat a kezembe dobta, majd beült az anyósülésre. Kicsit megtorpantam. Természetesen van könyvem, de ez Anglia! Itt minden forditva van.

Miután beültünk, elvittem Joe-t egy motelig, ahol átadott egy jó pár térképet, valamint elmondta, hogy hova s merre menjek. Mindent elmondott, valamint adott némi pénzt, valamint egy bankkártyát, hogy ha még szükségem van pénzre.

Egy hatalmas sóhaj kiséretében újra beszálltam az autóba, majd irány... valahova.