▲22. rész▲

Sziasztok. Nos itt is lett az új rész. Köszönöm az előző részhez érkezett kommentet és pipákat. Most egy eléggé fura hírrel fogok érkezni. Nemsokára a történet végéhez érünk. Lehet sokan örülni fognak, de az is lehet , hogy nem. Remélem az utóbbiból lesz a több. Ebben a részben rengeteg sok párbeszéd lesz, és sok minden kiderül. De majd szép sorjában.

Kellemes olvasást!

Tina R.

*Zayn Malik szemszöge* *Egy nappal később, reggel*
Nyolc óra fele lehetett, amikor beértünk a kórházba. Dani mellől el nem tűnünk, hisz ő sokkal többet tud , mint mi, így talán tudni fogjuk, hogy hol is keressük a skacokat, másrészt meg beteg is, és Pezz nem mozdul mellőle, én meg Pezz mellől, szóval..
Beléptünk Dani termébe, ahol Louis épp cigány kerekezni akart. Feltehetőleg azért, hogy megnevettesse a göndör hajú lányt... Pezz egy elég lendületes ütéssel, valószinüleg helyretette Loui gondolkodását, bár kétlem. Louis és a gondolkodás.. Hmm.. ez nekem új.
- Zayn, kérlek, bekapcsolnád a tv-t? - mosolygott rám Dani, melyre csak bólintottam.
A fekete doboz elé álltam, majd tanulmányozni kezdtem. Volt rajta pár gomb, de egyiken sem írta , hogy melyik mit csinál. Szőke barátnőm  csípőre tett kézzel lépett mellém.
 - Nem tudod melyikkel kell ? -kérdezte mosolyogva.
- Hát... nem. - csaptam térdemre.
- Véleményem szerint, az a nagy, kerek gomb a bekapcsoló gomb. Tudod, mint minden más tv-nél. De, ha gondolod, még hagylak szenvedni. - öltötte ki a nyelvét gúnyosan.
Egy grimasszal nyugtáztam poénját, majd bekapcsoltam a tv-t. Épp a híradó ment, amit fel is hangosítottam.
- Elraboltak egy lányt , még tegnap, a központi bankban. Épp pénzt vett volna ki, amikor fegyveres rablók törtek be a bankba, és félelemben tartották az alkalmazottakat, valamint a bankban tartózkodókat. A rablók, valamint a lány eltünt. Még a rendőrség sem bukkant a nyomukra. Aki tudja, hogy ki ez a lány, avagy kik az el rablók, azt megkérjük szépen, hogy szóljon a rendőrségnek. - s egy kép jelent meg, ahol.. ahol Felicite és egy fekete ruhás pasi épp kifelé tartott.
- Jézusom . -tette a kezét szája elé Dani.
- Ez csak egy vicc. - szorult kezem ökölbe.
- Mi van srácok, mondjátok már el?!- tört ki Louis.
- A..Az a lány Felicite. - makogta Dani, bár hangja inkább azért volt ennyire elfojtott, mert visszatartotta a sírást.
- Mivan?! - kerekedett el Louis szeme, majd kezei ökölbe szorultak. - Meg kell mentenünk! Nem hagyhatjuk, hogy baja essen azokkal, a .. . folytatta magába a szót.
- És hogyan? Azt sem tudjuk, hogy hova mentek. - jelentette ki Pezz.
- Dehogynem. Tudjuk. Persze hogy tudjuk! - csaptam össze a tenyerem, majd felálltam, s a többieken végignéztem.
- Zayn, tudtuk , hogy okos vagy, szóval, ne várass minket. - mosolyodott rám, eléggé halványan Dani.
- GPS. A telefonjában van GPS .

*Felicite Hood Szemszöge*
 Az autó ismét rázkódni kezdett. Halk morgás hagyta el számat, majd felültem. A kis busz hátsó ülésén feküdtem eddig , bátyám lábán. Megdörzsöltem szemeimet, ami, több mint valószinü, hogy vörösek. Keveset aludtam az előző napokban, okom volt rá, hogy ne tegyem. Az első , az az, hogy hogy megállás nélkül cseng a telefonom. Az első nap még Niall is hívott, de azóta semmi. Félek, hogy valami baja esett. Ha történt vele valami, akkor én esküszöm, olyan történik, amiből nem lesz köszönet.
- Jól aludtál? - mosolyodott rám bátyám.
- Igen. Mondhatni. Te aludtál valamit?
- Semmit. A térképeket tanulmányoztam.
- De azokat miért? - ráncoltam homlokom.
- Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem tudom hol vannak .
- Mi? Ezt komolyan mondod? - kerekedett el szemem.
- Teljes mértékben. Ha a megérzésem nem csal, ami hát nem szokott, akkor Londontól pár kilométerre eső faluban vannak.
- Olyan messze? De mit keresnének ott?
- Onnan jöttetek, ezért ők biztosak abban, hogy vissza már nem mentek, hisz "ott nincsenek" . Megölöm azt a szemétládát.
- Ismerted őt?
- Legjobb haverom volt. Csak ő arra az útra tért, én meg.. én meg hát erre.
- De miért? Miért lettél ilyen? Miért nem jöttél haza? Hiszen lett volna miből élned, és nem kellett volna elmenned. Thomas, mondd már el, hogy miért szöktél el . - szipogtam, s hangom erősebbé vált.
- Felicite, ez nem olyan egyszerű.
- Már hogy nem lenne az. Minden egyszerű!
- Nem, ez nem az .
- Akkor, magyarázd el, hogy miért nem. Hisz , mégis csak a húgod vagyok, jogomban áll megtudni, miért tetted ezt. - már már üvöltöztem vele.
- Mert el kellett jönnöm. Nem tudod, hogy  mit történt anya halála után. Te elmentél Sarah nénihez, én meg otthon maradtam Vele. Elkezdett inni, és verni. Egyszerűen nem maradhattam otthon! Ha... ha otthon maradtam volna, talán annyira elver, hogy.. hogy már nem velem ülnél itt!